4. fejezet : A Harvard család titkai

Én azt hittem, az egész ház egy nagy múzeum, de mint kiderült, ami régen cselédlak volt, abban most a család utolsó lakájának unokája él. Ő vigyáz az összes értékre, és vele él egy vizsla is, kutyaévben, annyi idős lehet, mint a férfi. Ha tippelnem kéne, az idős urat nagyjából hatvanöt évesnek mondanám. Az úr nagyon kedves volt, mert annak ellenére is beengedett minket, hogy a múzeum éppen zárva volt. Még teával is megkínált, amit persze elfogadtunk.

- Miből gondolod, hogy itt az összes kérdésemre meglelem a választ? - Böktem oldalba Kevint.

- Tudod, ki alapította a Harvardot? - kérdezett vissza, miközben a ház valamikori szalonjában sétáltunk.

- Persze, Jonathan Harvard. - Ebben a városban ezt mindenki tudja.

- Pontosan, és mit tudsz még a családról? - Érdeklődött azonnal tovább.

- Egyrészt azt, hogy itt éltek - mutattam körbe -, másrészt, ha jól tudom, boldog családi életet élt feleségével, Lidiával és a három lányukkal, Christinnel, Susannel és a legifjabb gyermekével, Angie-vel. - Soroltam fel mindenkit.

- Igen, a nagyközönség csak ennyit tud - mondta mindent tudóan Kevin.

- Hogy érted azt, mikor arra gondolsz, ennyit tudunk? - Akárhányszor hallottam a család sztoriját, más megjegyzés soha nem volt hozzá.

- Hát a teljes történet nem ér itt véget. Van egy-két dolog, amit rebesgettek akkoriban, de biztosan senki sem tudta. Persze, aki csak egy kicsit is mélyebbre ás a történetben, érdekes dolgokra lelhet. Az eredeti történet úgy folytatódik, hogy Jonathan a lányai mellé, nagyon vágyott egy fiú utódra, aki majd tovább viszi a nevet. A feleségével sokat próbálkoztak, ám az asszony hol nem esett teherbe, hol teherbe esett, de pár hét után elvetélt, és volt egy olyan alkalom is, mikor sikerült kihordani a magzatot, viszont a pici szülés közben meghalt. Akkor tájt dolgozott itt egy szobalány, Emma. Jonathan szemet vetett a lányra, és úgy gondolta, ő talán megadhatja számára a hőn áhított fiú gyermeket. Ám a lány nem volt naiv, Jonathan hiába udvarolt neki, az csak nem akart kötélnek állni. Egy éjszaka, mikor a lány a mosókonyhában volt, és éppen szerelméről álmodozott titokban, Jonathan rátört és megerőszakolta, majd azt mondta neki, ha bárkinek is elárulja, mi történt, azonnal kirúgja. Akkoriban nem volt könnyű állást találni, így a lány hallgatott. Emma teherbe esett, és amint ez papíron is bizonyítani tudta, elmondta a gazdájának. - Időközben az idős úr meghozta a teát, majd ismét távozott, mi pedig tovább jártuk a házat. Voltunk az említett mosókonyhában is, amitől kirázott a hideg, így onnan amilyen gyorsan csak lehetett, kijöttünk és tovább mentünk az emeleten lévő szobákba.- Jonathan, természetesen hatalmas örömmel fogadta a dolgot, hogy ne tűnjön fel senkinek, valamilyen indokkal eltávolította Emmát a házból. Kibérelt egy kis padlásszobát a város szegény negyedében, és oda száműzte Emmát a terhessége idejére. Természetesen vigyázott Emma testi épségére, így minden héten legalább egyszer, az orvos megvizsgálta a lányt, mert Jonathan tartott attól, hogy vele is az történik majd, mint a feleségével.

- Oké ezt értem, de mégis, hogy akarta a házba hozni a gyermeket? Valakinek csak feltűnt volna egy újszülött sírása a házban. - Vágtam közbe.

- Jonathannak, erre is volt egy terve. Akkoriban, mikor a kicsi érkezését várták, Jonathan többször maradt el otthonról éjszaka, azzal az indokkal, hogy dolgozik. Úgy tervezte, Lidiának, majd azt mondja, az egyik kapualjban találta a picit hazafelé jövet, befogadják és senki az ég világon nem jön rá, mit tett. A terve eleinte működött is, hiszen mikorra várták, Emma elkezdett vajúdni és nem sokára a kicsi meg is született, akit Jonathan, az anyja kezéből kiragadva vitt el magával. A neje hitt férjének, ezért befogadták az "árva" csecsemőt és Joshuának nevezték el. Jonathan azt hitte, innentől kezdve tökéletes lesz az élete, hiszen megkapta azt, amire a legjobban vágyott, de nagyot tévedett. Három hónap múlva, mikor egy este hazaért, az akkorra már megerősödött Emmát találta ott, aki éppen Lidiával beszélgetett. Emma mindent elmesélt töviről-hegyire az asszonynak.

- Mi az, hogy addigra erősödött meg a lány? Talán komplikációk léptek fel a szülés alatt?

- Igen, bocsi, ezt kifelejtettem a történetből. Komplikációk léptek fel, Emma több vért vesztett, mint amire számítottak, és ez pont kapóra jött Jonathannak. Azonnal meg is parancsolta az orvosnak, hogy hagyja elvérezni a lányt, így róla is le lehetett volna a gondja, ha az orvos nem olyan lelkiismeretes, és nem menti meg csak azért is a lány, biztosan meghal.

- Jézusom, az a férfi egy szörnyeteg volt - képedtem el a hallottaktól -, és mi történt ezután? Gondolom, Lidiának valamit lépnie kellett, vagy hagyta az egészet, és hátat fordított Emmának? - kérdeztem, mert már rettentően érdekelt, hova is akar pontosan kilyukadni ezzel a sztorival Kevin.

- Nem, Lidia a férje ellenfordult, elvált tőle, elvitte a lányokat, Jonathan vagyonának háromnegyedét, és még a kis Josht is visszaadta az édesanyjának. Megfenyegette volt férjét, ha valaha is akármelyikük közelébe megy, beleértve Emmát és Josht is, azonnal feljelenti a rendőrségen. Lidia és a lányok elköltöztek, itt hagyva Jonathant, ebben a nagy házban egyedül. Időközben Emma is férjhez ment, és a város előkelő negyedébe költözött. A férje sajátjaként nevelte Joshuát, egészen haláláig. Joshua sajnos jobban hasonlított az apjára, mint Emmára. Az iskolából folyton lógott, így csak az alap ismeretei voltak meg. Mikor a nevelőapja meghalt, azt hitte, nyugodt életet élhet, mert vagyonos ember lett, de ez nem így volt. Mást nem tehetett, mivel pénz híján volt, kétkezi munkát volt kénytelen vállalni. Egy nap hallott a történetről, amivel Emmát Jonathanhoz kötötték, és először fel is háborodott, de anyján otthon mégis számon kérte, aki nem akart hazudni tovább a fiának, így elmesélte az egészet. Sajnos Joshua ebből mindössze csak annyit szűrt le, hogy van egy személy, akit lehúzhat pénzzel. El is ment, az akkor már öreg Jonathanhoz, és kérte, vegye őt is a nevére, ahogy a többi gyermekét. Jonathan először bele is egyezett, ám amint megtudta fia valódi szándékait, elzavarta és megígérte, ha rajta múlik, a fiú soha nem kapja meg a Harvard nevet. Joshua, mivel az anyjához nem volt hajlandó visszamenni, nyomorgott. Az acélgyárban kapott munkát, ott ismerte meg egyetlen szerelmét, Leilát, aki az irodában volt titkárnő. Leilának rengeteg kérője volt, ő mégis a félig tudatlan, kétkezi munkás Joshuát választotta. Akkora volt a szerelem köztük, hogy megismerkedésük után néhány hónappal, összeházasodtak. Josh teljesen lenyugodott a lány mellett, főleg mikor megtudta, Leila gyermeket vár. Kilenc hónap felhőtlen boldogság következett, aztán megtörtént az, amire senki sem számított. Leila váratlanul meghalt szülés közben. Josh ezután újra visszasüllyedt a régi szintjére, de azt most tetézte azzal, hogy elkezdett inni. Mivel a folyton részeg Joshua, nem tudta gondját viselni a fiának, Emma magához vette unokáját. Emma minden a férjétől örökölt és az évek során félretett pénzét unokája taníttatásába ölte, így végül a bank még a házat is elárverezte, mivel senki sem fizette a felvett hitelt. Josh hosszú ideig nem is látta a fiát, akkor találkoztak először, mikor Emma sok betegeskedés után meghalt. Joshua fia nagyjából tizenöt éves lehetett, mikor az apjához került. A fiú rendkívül okos volt. Az apja mégis megvetéssel nézett rá, mert úgy gondolta ő ölte meg az anyját a szülésnél.

A lépcsőn lefelé jövet, megálltunk egy kisebb kép előtt. - Nézd csak, mi van ide írva. - Mutatott a kép alatti szövegre. Próbáltam ráfókuszálni a pici betűkre, de először nem ment, aztán mégis sikerült elolvasni az írást, amin ez állt: Andrew Howard Brooks. 1810.

- Brooks - néztem tátott szájjal Kevinre -, ő az egyetemünk alapítójának unokája? - Egyszerűen nem voltam képes felfogni, amit látok, a dátumról nem is beszélve.